Egy hosszú és elég intenzív versenyszezon végén talán nem is kell különösebben magyarázni, hogy miért fáradtak a sportolók. Az elmúlt szezonban áprilistól szeptemberig egymást követték az edzőtáborok, a válogatók, a Világkupák, az Európa-bajnokság és a Világbajnokság. Illetve a 2026-os idény zárásaként még az országos bajnokságon is helyt kellett állniuk a versenyzőknek.
Ezért lényegesnek tartom, hogy megnézzük mennyire is volt mentálisan fárasztó vagy akár időnként megterhelő az elmúlt pár hónap. Illetve erre hogyan lehet még jobban és tudatosabban felkészülni a következő évre. A folyamatos készenléti állapot, a teljesítménykényszer, a válogatók, az indulási joggal kapcsolatos bizonytalanságok és az újabb és újabb versenyekre való felkészülés komoly mentális energiát igényelhet. Jövőre ezt még fokozni fogja a kvóta megszerzésének tudata.
A kérdés ezért talán nem is az, hogy lehet-e egész évben csúcsformában lenni. Sokkal inkább az, hogy hogyan tudunk egy hosszú szezon során többször is magas szinten teljesíteni úgy, hogy közben a mentális frissességünket és a motivációnkat is megőrizzük.
A mentális terheltség háttere
Egy ennyire hosszú szezonban talán az egyik legnagyobb kihívást éppen az jelenti, hogy a sportolóknak hónapokon keresztül fenn kell tartaniuk a figyelmet és a fókuszt. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy adott versenyen kell jól teljesíteni, hanem heteken akár hónapokon keresztül újra és újra fel kell készülni először a hazai, majd a nemzetközi versenyekre. A válogató előtt ott van az indulási jog megszerzésének kérdése. Ezt követően idén már a világkupák is nagyobb téttel bírtak hiszen szintén indulási jog volt a tét. A legnagyobb világversenyekre pedig még csak ezek után lehetett koncentrálni. Amikor egy verseny lezárul, sok esetben nincs igazán hosszú idő arra, hogy mentálisan is lezárjuk hiszen már kezdődhet is a felkészülés a következőre. Ez az állapot hosszú távon önmagában is jelentős mentális energiát igényel.
A sportoló számára ezek nem csak a fizikai határok átlépéséről szólnak, hanem a mentális határok feszegetéséről is. Miért? Figyelnie kell a teljesítményére, az érzelmeire, a gondolataira, az arousal szintjére és még megannyi apró részletre. Például, egy verseny előtt szükséges, hogy tudatosan fel tudja építeni a fókuszát. Egy hiba után pedig képes legyen továbblépni és újra ’tiszta fejjel’ a következő feladatra készülni. Ugyanakkor egy hosszú szezonban ennek a folyamatos önszabályozásnak is lehet következménye. Ez pedig egy elég magas ár, amit fizetniük kell. Hiszen, ha valaki hónapokon keresztül úgy érzi, hogy állandóan kontrollálnia kell magát és folyamatosan magas szinten kell teljesítenie, az idővel mentálisan kimerítővé válhat.
Ehhez kapcsolódik a teljesítménykényszer kérdése is. Az élsport természetes része, hogy a sportoló szeretne jól teljesíteni, célokat tűz ki maga elé és szeretné kihozni magából a maximumot. Eddig semmi meglepő fordulat nincs a folyamatban, valószínűleg sokaknak ismerős is ez a pár sor. A probléma inkább akkor kezdődhet, amikor a teljesítmény folyamatos bizonyítási kényszerré válik. Mondjuk egy válogató előtt és után például könnyen megjelenhet az a gondolat, hogy „ezen múlik minden, egy esélyem van, nem hibázhatok”. Később pedig akár az is, „ha nem megyek jól, más kerül a helyemre”. Ilyenkor a sportoló nemcsak a saját teljesítményére figyel, egyúttal arra is, hogy annak milyen következménye lehet a későbbiekben. Ez pedig tovább növelheti a versenyekkel kapcsolatos feszültséget.
Egy másik aspektus, amit szintén figyelembe kell venni, az érzelmek világa. A versenyzés önmagában is jelentős stressz- és érzelmi terhelést jelenthet, ráadásul ez a terhelés sokszor már jóval a rajt előtt elkezdődik. Az adott időszak legfontosabb versenyére való felkészülés során megjelenhet az izgalom, a bizonytalanság vagy éppen az attól való félelem, hogy mi történik akkor, ha nem sikerül úgy teljesíteni, ahogy az el volt tervezve. Például, ha a válogatót vesszük figyelembe ennek nagy jelentősége lehet. Nemcsak egy adott eredményről van szó, hanem akár a következő hetek vagy hónapok lehetőségeiről is. A sportoló számára ezért sokszor már maga a felkészülés is versenyhelyzetet jelent napi szinten.
Szintén fontos tényező a forma többszöri időzítésének nehézsége. Egy hosszú szezon során nem egyetlen alkalommal kell magas szintű teljesítményt nyújtani. A válogatón, a világkupákon és a világversenyeken is újra és újra szükség van arra, hogy a sportoló megfelelő állapotban érkezzen a rajtgéphez. Fizikailag sem egyszerű többször felépíteni és fenntartani a jó formát, ahogy az már kivehető a fenti sorokból mentálisan is komoly kihívást jelenthet. Amennyiben erre kevés idő áll rendelkezésre könnyen előfordulhat, hogy a sportoló fejben még az előző versenyen van miközben már a következőre kell(ene) készülnie.
A bizonytalanság szintén jelentős része lehet ennek a folyamatnak. Egy sportoló nem minden esetben tudja előre, hogy pontosan melyik versenyen indulhat, bekerül-e egy adott keretbe, vagy hogyan alakul a szezon számára. A válogatók eredményei, az ellenfelek teljesítménye és a szakmai döntések mind olyan tényezők, amelyek hatással vannak a lehetőségeire. Ez könnyen azt az érzést keltheti, hogy folyamatosan résen kell lennie, hiszen egy rosszabb eredmény szinte biztosan a lehetőségeit befolyásolja. Ilyenkor igazán fontos, hogy különbséget kell tudni tenni azok között a tényezők között, amelyekre ténylegesen van ráhatásuk és azok között, amelyeket nem tudnak kontrollálni. Például befolyásuk alá tartozó faktorok a következők lehetnek: a saját felkészülésük, hozzáállásuk, regenerációra fordított idő és verseny előtti rutinjuk. Ellenben az, hogy az ellenfél milyen teljesítményt nyújt vagy az időjárási körülmények nem tartoznak már oda. (Ebből pedig akár a következő is történhet: az utóbbi kettő tényező például erősen befolyásolni tudja →belső gondolatainkat negatív irányba, amiből következhet → a fókusz csökkenése és az érzelmi kontrol vesztése, ami vezethet akár → a magabiztosság csökkenéséhez és ezzel → a bizonytalansághoz értünk két olyan tényező következtében, amit nem is tudunk kontrollálni.)
A folyamatos magas szintű teljesítésnek van még egy fontos következménye, amit érdemesnek tartok kiemelni: idővel csökkenhet a motiváció. Egy hosszú szezonban természetes lehet, ha a sportoló egy ponton már kevésbé lelkes, nehezebben találja meg a következő célhoz szükséges energiát vagy egyszerűen csak szeretne már a szezon végére érni. Ez önmagában még nem jelenti azt, hogy elvesztette a motivációját vagy ne lenne elkötelezett a sportág iránt. Sok esetben egyszerűen arról van szó, hogy hónapokon keresztül nagyon sok energiát mozgósított és szüksége van arra, hogy ebből valamennyit vissza is töltsön. Azonban, ha a terhelés és a regeneráció/feltöltődés egyensúlya hosszabb időn keresztül felborul akkor a motivációvesztés mellett a kiégés kockázata is növekedhet. Éppen ezért egy hosszú versenyszezonban nemcsak azt érdemes figyelni, hogy mennyire teljesít jól a sportoló, hanem azt is, hogy milyen állapotban van közben. Mennyire tud koncentrálni? Milyen a motivációja? Képes-e kikapcsolni a versenyek között? Mennyire tudja elengedni az előző verseny eredményét? Van-e lehetősége arra, hogy időnként ne sportolóként, hanem egyszerűen csak magánemberként legyen jelen? Ezek a kérdések legalább olyan fontosok lehetnek egy hosszú szezon során, mint az eredmények.
Mit tehet a sportoló a mentális terhelés kezelése érdekében?
Egy ilyen szezonban, mint ez a mostani volt természetesen nem lehet minden terhelést megszüntetni és nem is ez a cél. A versenyzés, a válogatók, a felkészülés és az ezzel járó bizonytalanság az élsport szerves részei. Sokkal inkább arról érdemes gondolkodni, hogy a sportoló hogyan tud tudatosabb lenni a mentális felkészülésével és hogyan tudja felismerni azt, hogy mikor mire van szüksége.
Ennek egyik első lépése lehet annak átgondolása, hogy egy adott helyzetben mire van tényleges ráhatásunk. Egy válogató vagy világverseny előtt könnyen előfordulhat, hogy a sportoló sokat gondol az ellenfelekre, az eredményre vagy arra, hogy vajon milyen döntés születik majd az utazó keretről. Ezek természetesen fontos kérdések de nem mindegyikre tudunk közvetlenül hatással lenni. Ahogy azt már az előző részben kifejtettem a saját felkészülésünkre vagy arra, hogy egy hiba után hogyan reagálunk viszont van ráhatásunk. Érdemes ezért időről időre feltenni magunknak a kérdést: Mit tudok kontrollálni és mit kell elengednem? Ez nem azt jelenti, hogy ne foglalkoznánk az eredménnyel, hanem azt, hogy a rendelkezésünkre álló energiát, fókuszt elsősorban olyan dolgokra fordítjuk, amelyeken valóban tudunk változtatni.
Ugyanilyen fontos a regeneráció kérdése. Egy hosszú szezonban könnyű abba a hibába esni, hogy a pihenést csak fizikai értelemben értelmezzük. Nyilván szükség van megfelelő alvásra, étkezésre és a fizikai regenerációra de mentálisan is kell idő a feltöltődésre. A sportolónak szüksége lehet olyan tevékenységekre, amelyeknek nincs közük a teljesítményhez, illetve akár az adott sportághoz. Barátok, család, párkapcsolat, hobbi, olvasás, zene vagy akár egy egyszerű program, amikor nem kell a következő edzésre vagy versenyre gondolni.
Te hogyan kapcsolódtál ki, töltődtél fel mentálisan?
Ezek nem a sporttól elvesztegetett időt jelentik, hanem éppen azt segíthetik, hogy a sportoló újra 110%-ot tudjon tenni a teljesítménybe. Egy ilyen szezonban különösen fontos lehet megtalálni azt az egyensúlyt, amelyben a sport mellett az élet más területei is jelen vannak.
A versenyek mentális lezárása szintén sokat segíthet. Egy verseny után érdemes értékelni a történteket.
- Mi sikerült?
- Mi nem?
- Mi az, amit a következő alkalommal másképpen szeretnék csinálni? (Csak néhány alap kérdés a rengeteg közül, amit ilyenkor mindenki átgondol.)
Ezekből a kérdésekből lehet tanulni és a következő versenyre felkészülni. Ugyanakkor fel kell tudni ismerni azt a pontot is, amikor az értékelés már nem visz előre, hanem rágódássá válik. Ha egy sportoló napokkal később is újra és újra ugyanazt a futamot játssza le fejben az már inkább elvesz, mint hozzáad a következő felkészüléshez. Éppen ezért hasznos lehet egy tudatos mentális lezárás: megbeszélni, amit meg kell, levonni a tanulságot majd kimondani, hogy az adott verseny véget ért és most pedig jöhet a következő feladat.
Ehhez kapcsolódik a saját mentális állapotunk folyamatos figyelése is. Ahogy egy sportoló megtanulja felismerni a fizikai fáradtság jeleit, ugyanígy érdemes figyelnie a mentális állapotára.
- Milyen a motivációm?
- Mennyire tudok koncentrálni?
- Milyen gondolatok jelennek meg bennem edzés vagy verseny előtt? (Több a pozitív vagy több a negatív?)
- Mennyire vagyok ingerlékeny?
- Hogyan alszom?
- Tudok-e valóban kikapcsolni?
- Élvezem még az edzéseket?
Ezekre a kérdésekre nem kell minden nap külön választ keresni, fontos viszont észrevenni, ha valami tartósan megváltozik. A test és a mentális állapot jelzései együtt sokat elárulhatnak arról, hogy a terhelés és a regeneráció megfelelő egyensúlyban van-e.
A motiváció és a célok időnkénti újragondolása szintén része lehet ennek a folyamatnak. Egy szezon elején kitűzött cél könnyen változhat az év során. Más lehet a helyzet egy sikeres válogató után, mint egy rosszabbul sikerült versenyt követően. Előfordulhat, az is, hogy a sportoló időközben mást kezd fontosnak tartani. Ez nem feltétlenül jelent problémát. Érdemes időről időre megállni és megnézni, hogy miért dolgozunk, mit szeretnénk elérni és az adott cél reális-e még vagy valóban motivál-e még bennünket. A célok adaptálása nem gyengeséget jelent, hanem tudatosságot. Hiszen szükség lehet arra is, hogy a sportoló ne csak a versenynaptárat tervezze meg, hanem előre gondoljon a pihenésre, a sporton kívüli programokra és azokra az időszakokra is, amikor változtatni szeretne a megszokott ritmuson.
A mentális eszközök használata szintén része lehet a felkészülésnek. Légzőgyakorlatok, relaxáció, vizualizáció, figyelemirányítás vagy egy jól kialakított verseny előtti rutin mind segíthetnek abban, hogy a sportoló megfelelő állapotba kerüljön. Fontos azonban, hogy ezek ne csak akkor kerüljenek elő amikor már nagy a tét. Ahogy egy technikai elemet is gyakorolni kell, a mentális módszerek is annál használhatóbbá válnak minél többet gyakoroljuk őket. Emellett természetesen az is fontos, hogy a sportoló tudja mikor érdemes segítséget kérni. Nem kell minden nehézséget egyedül megoldania. Egy edzővel, sportpszichológussal vagy a szakmai stáb megfelelő tagjával folytatott beszélgetés sok esetben már abban is segíthet, hogy tisztábban lássa mi történik vele.
A kommunikációnak épp ezért különösen nagy szerepe lehet ilyenkor. A versenyzőnek érdemes jeleznie, ha azt érzi, hogy túl nagy a mentális terhelés, csökken a motivációja, nehezebben regenerálódik vagy egyszerűen szüksége lenne egy kis időre amikor nem a következő versenyen kell gondolkodnia. Ehhez természetesen olyan szakmai környezetre is szükség van, ahol ezekről a dolgokról lehet beszélni. Nem minden fáradtság jelent problémát és nem minden nehezebb időszak igényel változtatást. Azonban, ha a sportoló és a stáb folyamatosan kommunikál egymással akkor könnyebb időben felismerni, ha az egyensúly kezd felborulni.
A nemzetközi versenyek esetében pedig érdemes a mentális felkészülésbe az utazással kapcsolatos tényezőket is beépíteni. Egy tengerentúli verseny például nemcsak magát a versenyzést jelenti, hanem időeltolódást, megváltozott napirendet, hosszú utazást és sokszor egy teljesen más környezetet is. A jetlag, az alvás és a frissesség kérdése ezért nem feltétlenül csak a verseny hetében kezdődik. Minél inkább előre gondolkodunk ezekről, annál kevesebb energiát kell a verseny körüli bizonytalanságokra fordítani.
Gyakorlati eszköztár
A következő technikák, amik ebben a bekezdésben lesznek felsorolva nem az a céljuk, hogy minden helyzetben megszüntessék a feszültséget. Sokkal inkább az, hogy a sportoló megtanulja felismerni saját állapotát és legyen néhány eszköze annak szabályozására. Érdemes a módszerek megtanulásához és személyre szabásához sportpszichológus vagy más megfelelő szakember segítségét igénybe venni. Nemcsak az fontos ugyanis, hogy a sportoló ismerje ezeket az eszközöket, hanem az is, hogy tudja melyiket mikor és milyen helyzetben érdemes alkalmaznia.
Légzőgyakorlatok. Az egyik egyszerűen alkalmazható módszer a 4–4–4–4-es dobozlégzés: 4 másodperc belégzés, 4 másodperc benntartás, 4 másodperc kilégzés majd 4 másodperc szünet. Egy másik lehetőség a 4–7–8-as légzés: 4 másodperc belégzés, 7 másodperc légzésvisszatartás, majd 8 másodperc lassú kilégzés. Ezt a ciklust négyszer érdemes megismételni a megfelelő hatás elérése érdekében. Ezeken felül alkalmazható az 1:2 arányú légzés is: például 2 másodperc belégzés után 4 másodperc lassú, egyenletes kilégzés következik. A különböző légzéstechnikákat érdemes már edzésen gyakorolni, hogy a sportoló versenyhelyzetben is magabiztosan tudja alkalmazni őket.
Relaxáció. A progresszív izomrelaxáció során a sportoló egymás után megfeszít, majd tudatosan elernyeszt különböző izomcsoportokat. A gyakorlat segíthet felismerni és csökkenteni a felesleges izomfeszültséget. Rövid, verseny előtti helyzetekben ennek egy egyszerűsített változata is alkalmazható.
Meditáció. Elsősorban a figyelem tudatos irányítását és a jelen pillanatra való visszatérést gyakoroltatja. A rendszeres gyakorláshoz digitális alkalmazások, például a Headspace is segítséget jelenthetnek.
Vizualizáció. Itt a sportoló néhány percben elképzelheti a számára fontos versenyhelyzetet. Érdemes nemcsak a mozdulatokat, hanem a helyszínt, a környezetet, a hangokat és a kívánt mentális állapotot is megjeleníteni. Például elképzelheti, ahogy a rajt előtt nyugodtan lélegzik, elvégzi a megszokott rutinját majd magabiztosan kezdi meg a versenyt. A vizualizációt légzőgyakorlattal is össze lehet kapcsolni. Például lassú légzés mellett felidézni azt a képet vagy állapotot, amelyben a sportoló szeretne teljesíteni.
Figyelemirányítás. Verseny közben hasznos lehet egy egyszerű kérdés. Például, „Mi most a feladatom?”. Amikor a sportoló figyelme egy korábbi hibára, az eredményre vagy az ellenfélre terelődik ez a kérdés segíthet visszairányítani a fókuszt arra, ami az adott pillanatban a feladata és amire valóban van ráhatása.
Versenyrutin. Érdemes néhány rövid, állandó elemből kialakítani egy saját rutint. Ennek a célja, hogy segítsen a sportolónak felismerhetően és tudatosan „megérkezni” a versenyhelyzetbe. Fontos, hogy ezt ne először a legfontosabb versenyen próbálja ki, hanem már edzéseken és kisebb téttel bíró helyzetekben is gyakorolja.
Egy hosszú szezonban nem az a cél, hogy mindig maximumon legyünk, hanem hogy tudjuk mikor kell teljesíteni, mikor van szükség feltöltődésre és mikor van szükség arra, hogy segítséget kérjünk.
Te hogyan kezdenél neki a következő szezonnak?