01 · Egy álom, ami korán megtalált
Már 14 éves koromban megfogalmazódott bennem, hogy sportpszichológus szeretnék lenni. Gimnazistaként már tudatosan kerestem az ehhez vezető utat, és hamar rájöttem, hogy a képzést külföldön kell keresnem. Mivel Magyarországon akkor nem volt lehetőségem sportpszichológiai alapképzésen tanulni, az angliai Loughborough University felé fordultam.
Megtaláltam a számomra megfelelő, akkreditált képzést, és mindent megtettem azért, hogy bekerüljek.
02 · Fél pont. Egy nagy kérdőjel.
Önkénteskedtem, különórákra jártam, sportoltam – minden energiámat arra fordítottam, hogy bekerüljek. Végül mégsem sikerült: mindössze fél pont hiányzott a felvételihez. Nehéz volt elfogadni az eredményt.
Felmerült bennem, hogy valóban jó úton járok-e, érdemes-e ennyi munkát és áldozatot hozni, és hogyan tovább, ha az első nagy tervem nem úgy alakul, ahogy elképzeltem. Akkor még nem tudtam, mi lesz a következő lépés. Azt viszont éreztem, hogy szükségem van egy kis távolságra, új élményekre és egy másik nézőpontra.
03 · Távolabb mindentől, közelebb önmagamhoz
Szükségem volt arra, hogy kiszakadjak a megszokott környezetemből. A korábbi terveim nem valósultak meg, ezért szerettem volna új élményeket szerezni, és időt adni magamnak arra, hogy átgondoljam, merre tovább. A Kanári-szigetekre utaztam, ahol sport- és gyermekanimátorként dolgoztam.
Az új impulzusok, a kihívások és az emberek, akikkel találkoztam, segítettek abban, hogy ismét megtaláljam a motivációmat. Egyre biztosabb lettem abban, hogy továbbra is a sportpszichológia az én utam. Új lendülettel készültem a következő felvételire, és ismét hittem a saját képességeimben.
Ezúttal sikerült: felvettek a Loughborough University sportpszichológiai képzésére.
04 · Ahol az elmélet életre kelt
A Loughborough University a sporthoz kapcsolódó képzések egyik nemzetközileg elismert központja. Olyan oktatóktól tanulhattam, akik hosszú éveken át dolgoztak élsportolókkal és nagy múltú sportklubokkal. Különösen sokat jelentett, hogy az elméleti tudás mellett már az első évtől kezdve hangsúlyos szerepet kapott a gyakorlati tapasztalatszerzés.
Lehetőségem volt arra, hogy a tanultakat valós szakmai helyzetekben is alkalmazzam, természetesen az etikai keretek betartásával. Már az első évben olimpikon úszókkal dolgozhattam együtt. Ez a tapasztalat még közelebb vitt az élsport világához, és megmutatta, mennyire fontos a szakmai felkészültség, a gyakorlati tudás és az egyéni igények megértése.
05 · Négy ország, négy nézőpont
Az alapképzés után duális mesterképzésen folytattam a tanulmányaimat a University of Thessaly és a Leipzig University intézményeiben. A külföldi egyetemi közegben megtapasztalt nyitottság és rugalmasság szakmailag és emberileg is sokat adott. A különböző országokban eltérő sportkultúrákkal és megközelítésekkel találkoztam.
Lehetőségem volt betekinteni a görög, a német, a spanyol és a magyar sportolói közeg mindennapjaiba. Év közben külföldi sportolókkal, nyaranta pedig magyar csapatoknál szereztem szakmai gyakorlatot. A mesterszak második évét Barcelonában töltöttem, ahol egy katalán klubnál és egy nemzetközi teniszakadémián dolgoztam gyakornokként.
Ezekből a tapasztalatokból azt tanultam meg, hogy a sportolók és a csapatok különbözőek, ezért a mentális támogatásnak is az adott emberhez, sportághoz és környezethez kell igazodnia.
06 · A tudás hazatalál
A mesterképzés végéhez közeledve még nem láttam pontosan, merre vezet majd a következő lépésem. Szerettem volna hazatérni, és kipróbálni, hogyan tudom a külföldön megszerzett tudást a magyar sportközegben kamatoztatni. Hamar megteltek a napjaim szakmai feladatokkal, és több ember, illetve klub is bizalmat szavazott nekem.
Ezért a mai napig hálás vagyok. Különösen jó érzés, hogy voltak olyanok is, akik már az egyetemi éveim kezdetétől követték az utamat. Ezeknek a lehetőségeknek köszönhetően a labdarúgás és a vízilabda egyre meghatározóbb része lett a munkámnak.
A különböző sportágakban szerzett tapasztalatok tovább szélesítették a látásmódomat, és segítettek megérteni az élsport sokrétű kihívásait.
07 · Amikor minden összeért
Idővel egyre inkább azt éreztem, hogy szeretném a sport világát a pályán túl is jobban megérteni. Angliában azt tanultam, hogy a sport nemcsak a sportolóról, az edzőről és a családról szól, hanem egy összetett rendszerről. Ezért sportdiplomáciai és sportjogi posztgraduális képzéseket is elkezdtem.
Két államvizsgára készültem, egymást követő napokon, miközben a napjaim jelentős részét a női felnőtt vízilabda-válogatott felkészülése töltötte ki. 2024 elején a csapat még nem rendelkezett olimpiai kvótával, amelyet végül a világbajnokságon sikerült megszereznie. Én eközben sikeresen vizsgáztam. Nem volt könnyű időszak, de sokat tanultam arról, hogyan lehet több fontos feladat között megtalálni a fókuszt, kezelni a nyomást és helytállni akkor is, amikor nagy a tét.
Ez az élmény közelebb vitt az élsportolók mindennapjainak megértéséhez is. A mentális felkészülés nemcsak a verseny napján fontos: a sűrű hétköznapok, az elvárások és a folyamatos teljesítménykényszer kezelésében is meghatározó szerepe van.
08 · Ami végig velem maradt
Visszatekintve látom, hogy az utam nem volt egyenes, de minden fordulat hozzátett ahhoz, aki ma vagyok. Megtanultam, hogy a célokhoz vezető úton nemcsak a sikerekből, hanem a megtorpanásokból és az újratervezésből is lehet építkezni. A különböző országokban szerzett tapasztalatok megtanítottak nyitottan gondolkodni, több nézőpontot megismerni, és a kifogások helyett a lehetőségeket keresni.
Azt is megtapasztaltam, milyen sokat jelent, ha valaki hisz bennünk akkor is, amikor mi magunk elbizonytalanodunk. Ezt a szemléletet viszem magammal a sportpszichológusi munkámba. Célom, hogy személyre szabott, szakmailag megalapozott támogatást nyújtsak a sportteljesítmény fejlesztéséhez, miközben a mentális jóllét megőrzésére is figyelünk, mert számomra a fejlődés nemcsak arról szól, meddig juthatsz el, hanem arról is, hogyan tudsz közben jól lenni.